Március utolsó hétvégéjén átköltöztem az új lakásba. Minden nagyon flottul ment, összekészítettem mindent, így a transzport kevesebb, mint egy órát vett igénybe. Előtte három napig szakadt, kimenni sem tudtam, úgyhogy a testmozgás direkt jól esett. A szállító fickó kedves volt és szakszerű, nem sokat teketóriáztunk. Azóta már meg is szoktam az új lakomat, várok pár kiegészítőt a lakásba, hogy mindent ki tudjak pakolni. Mikor kiválasztottam, még nem sejtettem, mennyi időt fogok itt tölteni... Az egyik szempont az volt, hogy közel legyen az irodához, ez most tök nem lényeg. Kicsit hiányzik is a napi kétszer fél óra séta. Persze most a régi helyről sem járnék be.

Egészségügyi sétáim keretében felfedezem a környéket, eddig tök jó, bár a boltok, kávézók és éttermek zárva vannak. Sőt, mint tegnap felfedeztem, a nagyobb közparkok is. A görögök nem bízzák a véletlenre, eddig jól alakul „a görbe”, de jön az ortodox húsvét, négy napos ünnep és általában nagy banzáj. A trükkös athéniak egy része megpróbálta megváltoztatni az állandó lakcímét, hogy mehessen vidékre húsvétolni, aztán leállították ezeket központilag. Általános várakozás a hangulat, mindenki próbál túlélni, ahogy tud.

Múlt héten megültem a születésnapomat és a héten görögországi egy éves évfordulómat is. Kicsit elszomorított, hogy egyedül ünnepeltem, pedig egyébként sem szoktam nagy dobra verni. Azért vettem pici tortát és főztem egy ünnepi brassóit. Jó alkalom volt rá, hogy visszatekintsek az elmúlt évre és elégedetten konstatáljam, hogy még egy évet túléltem. Az biztos, hogy tavaly ilyenkor nem gondoltam,  hogy ilyen kalandos lesz az év, bőven jutott jóból rosszból. Érdekes belegondolni, hogy vajon a 2021 hol talál majd és milyen kihívások és kalandok után. Remélem, addigra ez az egész már csak egy sztori lesz majd, amit mesélünk.

Az egyhangúság a legnehezebb talán, hiába a napi rutin, a munka, a tanulás. Az életmódom megváltozott, kétségtelen. Kovászt (még) nem érlelek, szappant sem főzök, főzök viszont ebédet majdnem minden nap. Ez nagyon jó indok szünetet tartani a nap közepén és meg tudom tervezni, hogy mit szeretnék enni, nem rendelek három nap zsinórban souvlakit. Senki nem eszi meg a kajámat a hűtőből és az itthoni WC is sokkal kulturáltabb. :) A szadijógát online művelem, akárcsak a görögöt és a pszichológiát, ezeken kívül egyéb önmegvalósításra nem is nagyon van idő. Peregnek a napok.

Hétvégén húsvét, elvileg otthon töltöttem volna, de nem így alakult. Ha már így van, inkább húsvét, mint a karácsony, remélem, addigra már utazhatok. Készülök ünnepi menüvel, kis dekorációval, ettől lesz az ünnep más, mint a többi nap összefolyó masszája. Vannak a helyzetnek tanulságai, na. :D Azon gondolkodom, mi fog ebből megmaradni a vírus utánra. Megváltozik majd, ahogyan eddig éltünk? Vagy mindenki rohan vissza a „régi” életéhez, amint ennek vége?

De elég a filozofálásból, azt meghagyom a görögöknek. Holnap nagypéntek, megtartom a nagyböjtöt lencselevessel és mákos tésztával (még jó, hogy a karácsonyi szünet után bedobtam egy zacskó mákot a bőröndbe), aztán hétvégén megtartom a húsvétot tojással, kaláccsal, sonkával, ahogy kell.

Nagyon boldog virtuális húsvétot mindenkinek!