Patkány éve

Legutóbbi bejegyzésem óta felfordult a világ. A februárt még viszonylagos normalitásban zártuk, aztán Törökország megszüntette a határ ellenőrzését és a vírus is megjelent. 

Március első hétvégéje három napos ünnep volt a böjt kezdete miatt. "Tiszta hétfőn" (Καθαρά Δευτέρα) a görögök piknikeznek és sárkányt eregetnek, idén sem volt ez másképp. A város egén színes kavalkádban libegtek a papírsárkányok, családok fetrengtek a parkokban, gyerekek rohangáltak. Egy étterem teraszán ebédeltünk délutánba nyúlóan ismerősökkel, örömmel meséltem, hogy találtam új lakást. Alig két héttel később, ma már senki nem ebédel teraszon. 

A következő héten éjt nappallá téve dolgoztunk a határhelyzet miatt, majd megérkeztek  a hírek az első betegekről. Majd egyre több betegről, betegről a iroda környékén, betegről az iskolában. Egyre közelebb és közelebb kúszik a vírus. Hétfőn este suliban voltam este 10-ig. Hajnali 5-kor jött az email, hogy az egész campus-t lezárták, mert valaki beteg (azóta ketten). Szerdára az összes oktatási intézményt bezárták két hétre. Az irodában, boltokban, pékségekben kézfertőtlenítő, a metróban maszkban járnak az emberek. Nem elég, a betegek száma egyre nő. Vele a pánik. A boltban kígyózó sorok, slágertermék a WC papír és a Domestos.

Az iskolákat, múzeumokat, plázákat bezárták, az éttermek és kávézok csak elvitelre vagy házhozszállításra vannak nyitva. A változás lopakodva érkezett, majd egyre gyorsuló ütemben teljesen átírja az emberek napi rutinját, minden nap újabb és újabb intézkedésekkel. Pénteken este kísérteties csend honolt az amúgy nyüzsgő városban. A lakásból általában hallom a közeli bárok teraszait és a közeli éjszakai klubot. Semmi.

Sokáig nem volt rám közvetlen hatással a helyzet, csak olvastam a híreket, egészséges vagyok, gyalog járok, vigyázok. Aztán ma kimentem sétálni, a pénteki távmunka után jól esett a friss levegő, gyönyörű napsütés és 25 fok. Az első sarkon vágott mellbe a valóság: az összes kávézó és étterem székei eltűntek, csak az asztalok maradtak. Ahol kint vannak a székek, ott körbe van szalagozva vagy más módon lezárva. Furcsa módon ez  volt az, ami nagyon szíven ütött. Ezen a ponton vált valóságossá a mumus. Ilyen időben a teraszok normál esetben tele vannak, a görögök szocializálódnak, kávéznak, ebédelnek, csacsognak. Lételemüket vonják most meg tőlük, olyasmit, ami még a legmélyebb gazdasági válságban is tradíció volt. 

Próbálom megőrizni a nyugalmamat, az ép elmémet és tenni a dolgomat. Nehéz, mert másról sem beszélünk. Az információ árad, de a pletyka is. Nehéz megítélni, mennyire nagy a veszély. A repülőjegyemet törölték, a yoga stúdió bezárt. A görögöt és a pszichológia órákat online tartják. Olvasom a híreket, a minden nap újabb számok, mint a lottósorsolás után. Nincs nyertes, csak a tét nő egyre.

img_20200314_113852.jpg