A február nagyon gyorsan elrepült, a sok munka mellet egyéb szabadon választott feladatokkal múlatom az időt, mert nem vagyok normális. De kezdjük az elején. Munkaügyben megjártam Szalonikit és Leszboszt. Fizikailag, mentálisan és érzelmileg is megterhelő volt, de azért sikerült lecsípnem egy-egy szombatot, hogy körülnézzek mindkét helyen. Ennek folyományaként totál ki is vagyok purcanva.

Szaloniki nyüzsgő, de kényelmes léptékű város. Sok a jó étterem, bolt és látnivaló. Nagyon tetszett a belváros több kilométeres tengerparti sétánya, ami jó időben tömve van kocogókkal, kutyasétáltatókkal, rollerezőkkel, perecárusokkal és bámuló turistákkal (én). Ha nem lett volna az 5 fok és süvítő szél, akár Nizzában érezhettem volna magam.  

Parti sétány a Fehér toronyból. Saját kép.

Leszbosz ennek teljes ellentéte. Mytilini a legnagyobb város, nem éppen egy nyüzsgő metropolisz, bár minden van, ami kell. Jó sok a külföldi, főleg humanitárius szervezetek alkalmazottai illetve Frontex-esek (EU határvédelem). Aki még nem tette, annak ajánlom olvasásra egy régebbi bejegyzésemet az expatokról. Ha az ember itt dolgozik, nem nagyon van magánélete, az éttermekben/szórakozóhelyeken tuti felbukkan egy-két  kolléga. Hétvégén a várost elhagyva látszik igazán, hogy milyen nagy a sziget. Vadregényes hegyek, olívaligetek, kolostorok és halászfalvak váltakoznak erdőkkel és strandokkal. Februárban sehol egy lélek, alig találni egy-egy nyitva tartó tavernát vagy kávézót. Itt is süvítő szél és eső fogadott. Na igen, nem éppen a turistaszezonban utaztam, de nem is ezért küldtek. Állítólag nyáron nyüzsög az élet, és jók a strandok.

Molyvos vára. Saját kép.

Ezen a hétvégén pótolni próbálom a kimaradt pihenőnapokat, illetve immunerősítek az irodában taroló influenzavírus ellen. Hétfőtől újra tanulásra adom a fejem, kéthetente hétfő esténként munka után 10-ig. Illetve lakást is keresek, májusig van szerződésem és szeretnék valami olcsóbbat (az sem lenne baj, ha közelebb lenne az irodához).  Ezek szép nagy falatok, kicsit úgy érzem, hogy túl sokat pakoltam a tányéromra. Biztos jó durva lesz, munka, tanulás, költözés, de tudom, hogy ez pörgésben tart, így vagyok hatékony leginkább. A lakáskeresés eléggé időigényes és nagyon gyorsnak kell lenni, mert a jókat elviszik. Összes szabadidőmben a hirdetési oldalakat bújom, szépen fejlődik a görög szókincsem :), és már álmomban is borzalmas fürdőszobák képét látom. Megnéztem pár lakást, de eddig még semmi érdemleges. A suliról majd beszámolok, pszichológiát fogok tanulni, mert, mint mondtam, nem vagyok normális. :)