Megettem a vasárnapi ebédet és most jeges limonádét kortyolgatva írok nektek. Az előbb voltam kint a teraszon teregetni, kemencemeleg van, a telefonom szerint 38 fok. Nemcsak meleg van, éget is a nap, extrém magas az UV. Mintha a természetnek láza lenne, nem normális ez májusban, még itt sem. Úgyhogy ma itthon maradok, már elég rutinom van benne :), ablakok csukva és megy a légkondi.

Az elmúlt pár hétben fokozatosan lazítottak a járványügyi intézkedéseken és szerencsére eddig jók a számok. Az extrém meleg nyilván segít. Újra kinyitottak a boltok, fodrászatok, jövő héten nyithatnak a plázák és a teraszos vendéglátóhelyek is. Tegnap, két hónap után először, a görög nyelvórát is élőben élvezhettem. Az iskolák még zárva, de fokozatosan újra nyitnak, bár a hátra lévő pár hétre szerintem tök felesleges. Elmerészkedtem a belvárosig, egészen ígéretes volt, egy-két boltba is bementem (maszkban), hogy aztán csalódottan konstatáljam, hogy vásárolni ugyan lehet, de a próbafülkéket használni nem. Már így is egészen üdítő volt, mintha minden rendben lenne.

Az irodában kevesen lehetünk bent egyszerre, 3 napot voltam múlt héten. Ez pont jó arány, itthonról is hatékony vagyok, bent pedig megvan a kapcsolat és néhány dolog személyesen gyorsabban megy. Sajnos, a légkondit nem használhattuk, mert mindenki egy rendszeren van és tartanak a fertőzéstől. Ez a hét második felétől a hőhullám miatt tarthatatlanná vált, úgyhogy remélem, kifundálnak valamit.

Próbálok újrakalibrálódni. Március közepén nagykabátos-csizmás időből vonultunk vissza, két hónap karantén után 40 fokban egy új lakásból kell a napi rutint újra beröffenteni. Mint egy téli álom után vagy inkább bebábozódás után kell az új személyiséget az új világhoz passzolni. Még elég idegen, de biztos, hogy gyorsan hozzászokunk. Már a maszk sem tűnik fel senkinek.