Ma rám jött, hogy hyggésíteni kellene a lakást. Most ne menjünk bele abba, hogy miért éreztem így, milyen társadalmi, érzelmi és kulturális, küszöb alatti és sokszor feletti ingereknek voltam kitéve, hogy így érezzek. A sütőtökös latte és a kötött oversize pulóver elöntötte az internetet. Érdekes, hogy a túlméretes kötött pulóveresek sosem viselnek nadrágot, csak hasonlóan kötött térdzoknit... Hm. Na, de a lényeg, a lényeg: ősziesíteni szerettem volna. Nem mintha az időjárás ezt indokolttá tenné, de szerettem volna egy kis dekorral feldobni a kérót. 

Felfedeztem, hogy van a közelemben egy bolt, amit a google térkép játékboltnak jelez, pedig nem az. Valójában inkább lakásfelszerelés és dekor és vegyiáru és édesség és játék. Szóval egy igazi százforintos bolt. Kívülről nem tűnt nagynak, bár a nevéből (Jumbo) igazán gyanakodhadtam volna. Beléptem és megtámadott a vizuális és akusztikus ingerek sokasága, egy felrobbantott Mikulásműhelyhez hasonlított az egész hely. Meg kellett állom egy pillanatra, hogy befogadjam az élményt. Aztán elkezdtem róni a sorokat és bár nem vagyok rossz tájékozódó, hamar elvesztettem a fonalat. Azt éreztem, hogy lejt a padló a polcok között és nincsenek ablakok, de mire észbe kaptam már a pokol hetedik bugyrában (a mínusz 2 szinten voltam). A pokol hetedik bugyrában szerintem egy robotcsivava döngicséli a "We wish you a merry Christmas" című örökzöldet végtelenítve és időnként csahol. 

Viccen kívül, amikor túljutottam azon a gondolaton, hogy földrengés lesz, nem tudom, merre van a kijárat és soha nem fogok innen kijutni, inkább vásárolni kezdtem. Sok-sok hasznos és haszontalan dolog landolt a kosaramban, hiába próbáltam meggyőzni magam, hogy semmi szükségem még egy bögrére és kistányérra. Azért a dekorációt is megvettem, bár őszi már alig volt, minden karácsonyi, de azt még megtagadtam október 26-án. A kijárat is meglett, így most az új bögrémből kortyolom a kávét és az új ledes gyertyám csinál hangulatot az íráshoz. Csináltam is pár képet, csak úgy tök spontán, minden beállítás nélkül... :D Ítéljétek meg ti, vár-e rám fényes Instagram karrier. 

Szövegnek valami magvasat gondoltam természetesen.

Ahogy az idő halad, egyre mélyebb bugyraiba jutok a görög gasztronómiának. A souvlaki-mousaka-görög saláta tengelyen túl is nagyon sok finomság vár felfedezésre. Ha az ember túljut ezeken, nem egyszerű, mert mind nagyon finom, akkor rájön, hogy a görög konyha sokkal több húsmentes és zöldséges ételt tartalmaz, mint elsőre gondolnánk. A pitékről (pitákról) már írtam, spenótos, sajtos, burgonyás, végtelen variációk. Aztán ott van a cukkinifasírt, több hétig tartott, mire lekattantam róla (reszelt cukkini, kaporral, és azt hiszem, kicsi liszttel összelapogatva és olajban kisütve. A horta népszerű körete sülteknek, sosem kaptam rá egyértelmű választ, hogy micsoda: főtt, leveles, sötétzöld és finom. A csicseriborsót, babot, lencsét sok lével készítik, citromosan vagy paradicsomosan, valahol a leves és a főzelék közötti állagú egytálételek. Van lecsó is, padlizsánnal, cukkinivel és fetával természetesen. Ritkán látni levest az étlapon, és tésztát is csak elvétve. Az egyszerűbb éttermekben és kifőzdékben a desszertek meglepően alulgondoltak, egy gombóc fagyi, egy szelet halva, vagy, ó borzalom, gyümölcszselé (ez valami brit maradvány lehet) és kész. Az étkezés utáni édesség valahogy nem megy. Megy viszont, mint a délutáni kávé kísérője, falatnyi cukrászköltemények a kávézókban és cukrászdákban, márványosan, zselésen, habosan, gyümölcsösen. 

Hosszabban kell szólnom a görög joghurtról. Nemzetközi hírnevéhez méltó. A legkiválóbb mézzel és dióval (klasszikus), de a városban több helyen fagyasztottan is kapható. Itt meg kell állnom kicsit. Budapesten vannak fagyasztott joghurtot kínáló helyek, de sosem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam, meglehetősen tájidegenek. Itt viszont, igazi görög joghurtból készül (ezt nem is rejtik véka alá). Nem ismertem a rendszert, egy kolléganőm avatott be a csapolás örömeibe. Mert a fagyasztott joghurt csavaros fagyigépből jön ám. Olyanból, amilyenből az esztergomi buszvégállomás végében lévő bódéban adagolta a fagyis néni a vaníliás, csokis, vagy vegyes, kis- és nagyadag, fagyit, majd mártotta csokiba a kevéssé politikailag korrekt négerfagyit. A fagyasztott joghurttal én is fagyisnéni lehetek. Lágyabb, mint a fagyi, ezért kis vagy nagy tálkákba csapolhatunk, tetszés szerinti mennyiséget néhány fajta alapízben, eddig a natúr a favorit. Aztán a színekben pompázó pultnál választhatunk szilárd vagy folyékony feltétet, a friss gyümölcstől, a kekszmorzsalékon, csokitallérokon át az M&Ms-ig. Nehéz döntések ezek. A mézes-diós verzión kívül vannak hetek, amikor drasztikus dolgokra van szükség, olyankor nyúlok a brownie darabok és a málnás fehércsoki golyók irányába. Ezután ráhelyezzük pohárkánkat a mérlegre, elborzadunk, hogy hány deka. Súly szerint fizetünk és már kanalazhatjuk is a hűvös, savanykás finomságot. 

A lelkesedésből nyilván rájöttetek, hogy itt napközben még 27 fok van. Éljen a fagyasztott joghurt és vesszen a laktóz-intolerancia!

Nagyon gyorsan érkezett az október és a felén már túl is vagyunk. A hét elején jubiláltam, de annyira sűrű most az élet, hogy még megemlékezni sem volt időm, úgyhogy most megteszem.

Azt hiszem, a bejegyzéseimből is kiderül, hogy szeretek itt lenni. Megszoktam az újfajta életet, ebben segít, hogy nagyobb kultúrsokk nélkül sikerült beilleszkednem. Hétköznapokon bármely más európai városban is lehetnék, reggel elmegyek dolgozni, a munka angolul zajlik, este jóga, bevásárlás, vagy szocializálódás, ha van energiám. A munka az utóbbi pár hétben nagyon felpörgött (gondolom, ez azért a magyar hírekbe is eljutott), úgyhogy nem nagyon vágyom egyéb izgalmakra. A hetek gyorsan telnek, és a hétvégéken próbálok kicsit feltöltődni és körülnézni. Az idő sokat javult, este már hűvös van, napközben pedig „csak” 28-30 fok, ideális a városnéző sétáimhoz.

Ma megnéztem az athéni egyes számú temetőt (First Cemetery of Athens). Kiváló idő volt és a temető inkább hasonlít szoborparkra, mint bármi másra: díszes sírok, monumentális mauzóleumok és szobrok a ciprusoktól árnyas sétányokon. Megtudtam, hogy az ortodox vallásban nincs hamvasztás: temetnek, majd három év múlva kiemelik a csontokat és elhelyezik az osszáriumban. Érdekes módszer, és elgondolkodtató, főleg így Mindenszentek előtt, hogy mennyiféle szokásrendszer létezik. Mászkáltam kicsit, bogarásztam a feliratokat, híres és kevésbé híres emberekét. A fő célom Heinrich Schliemann sírja volt, egész gyorsan meg is találtam. A kalandos életű Schliemann, inkább afféle Indiana Jones lehetett, bejárta a világot és nagyon sok nyelven beszélt. Ma már azért erősen vitatják feltárási módszereit. Akárhogy is, megtalálta Tróját és a krétai labirintust, és az ő és felesége szobra díszíti az athéni Régészeti Múzeum bejáratát. Nagyon sok sztori kering róla, leginkább azért, mert elhitte a mondákat és eposzokat, Tróját is az Iliász leírásai alapján tájolta be. Kedvenc sztorim, hogy állítólag olyan feleséget keresett, aki kívülről tudja az Iliászt. Másodszorra sikerült neki, ami azért lenyűgöző, nemcsak azért, mert Sophiának kiváló memóriája volt, hanem azért is, mert sikerült ráakadnia erre a kivételes hölgyre egy Tinder nélküli korban. Ja, és állítólag hat hét alatt megtanult újgörögül. Na, azért azt megnézném… Szóval felkerestem ennek a kivételes párnak a sírját, akik koruk rocksztárjai lehettek. A nevük görög betűkkel van a márványba vésve, alig látszik és igazából elég elhanyagolt sajnos. Azért inspiráló volt. Mindegy, hányan néznek hülyének gyerekkorodban, ha te tudod, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz csinálni.

A görög nyelvórákhoz is adott egy kis motivációt, bár nekem nemhogy hat hét, hat hónap is kevés volt eddig. Most szombatonként járok órára, nagyon élvezem, jó a csoport: egy olasz, egy iráni, egy argentin, egy amerikai, meg én. Meg a tanárunk, Panosz, aki tök jó fej és végtelen a türelme. Sokat röhögünk a bénázásainkon, igazi felüdülés a két óra. Ilyenek vannak és a közelítő tél. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít és Athénba tegnap beszökött az ősz, a Vaszilisz Szofiaszon suhant nesztelen, kánikulában halk lombok alatt…

Hétköznapokon lehetnék bármely másik európai városban is, munkába menet nincs semmilyen jellegzetes tereptárgy, amiből kiderülne, hogy ez itt Athén (This is Sparta.) Ezért hétvégén tobzódom, legeltetem a szemem az építészeti és szobrászati különlegességeken. A buszom ma az Akadémia felé vitt, gyönyörűen felújított, arányos neoklasszicista épület, a „celebek” szobraival díszítve: Pallasz Athéné, Apollón, Platón és Szókratész. Akkor jutott eszembe, hogy ha én Dan Brown lennék, akkor Robert Landon (Tom Hanks) a következő részben Athén utcáin loholna, valahogy így:

Robert Langdon a neves szimbólumkutató az athéni Grand Bretagne szállodában ébred a Szintagma téren. Egy szimpóziumra érkezett, tegnap tartott beszédében félig viccesen azt is megemlítette, hogy a szó görög eredetű és közös ivást jelent. Tetőkerti reggelijét (kilátással a Parlamentre) egy váratlan segítségkérés szakítja meg. Gyilkosság történt a meterorák egyik kolostorában és a holttestet különös szimbólumok veszik körül. A görög rendőrség nagy erőkkel, a szakértő bevonásával nyomoz. A nyomok egy ősi delphoi jóslathoz vezetnek, ami további titkokat rejt, Langdon Athén legkülönlegesebb helyein keresi a megoldáshoz vezető szimbólumokat. Segítségére van a gyönyörű és titokzatos görög billiárdos örökösnő, Zacharoula Farakouki és a talpraesett taxisofőr Iannis, aki mindenkit ismer, így minden zárt ajtó megnyílik előttük. A nyomok a meteoráktól és dephoiből előbb az Akropolisz Múzeumba, majd a Lykavettosz-hegyre és az Akadémiához vezetnek. A célállomások között, mivel többször dugóba kerülnek, Robert elmagyarázza, miről lehet felismerni a dór, jón és a korinthoszi oszlopokat és értekezést tart a Zeusz szobrok falloszméretének változásairól az ie. V. és IV. század között. A rejtély megfejtése széleskörű mitológiai és filozófiai ismereteket kíván, mert a szálak egy, az ókori görög többistenhitet követő, szektához vezetnek. A nyomozást nehezíti, hogy a városban maraton zajlik. Egy földrengés következtében Robert beszorul egy szűk helyre, amit rosszul visel, hiszen klausztrofóbiás, szerencsére vele van mikiegeres karórája és nem esik bántódása. Az idő azonban szorít, újabb gyilkosság készül, a szekta a Taigetoszról fog valakit a mélybe taszítani éjfélkor. Vajon sikerül Robertnek, Roulának és Iannisnak időben közbelépni?

Újra itt vagyok, a hosszú kihagyásnak a szabadság és a megnövekedett munkamennyiség az oka. De visszatértem és miután felépültem a szabadság utáni rendes depresszióból, megszállt az ihlet és úgy gondoltam megosztok veletek pár dolgot, amit a külföldre költözésről tanultam. Az alábbiak teljesen szubjektív véleményt és ajánlásokat tükröznek. Bátran lehet más véleményed, sőt, örülnék, ha még több tippet osztanátok meg. Okuljunk együtt. 

1. Nem kell vendégszoba

Az első feladat lakást keresni és találni. Tapasztalataim szerint, nem érdemes plusz egy szoba miatt magasabb bérleti díjat fizetni. Kivétel persze, ha valamenyik családtagunk hosszabb időre (hetekre, hónapokra) tervez hozzánk költözni, például a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre. Egyéb esetekben bőven elég a kinyitható kanapé, az évi három hosszú hétvégét, amit a barátok/családtagok nálad töltenek, meg lehet oldani. Sőt, még akkor is olcsóbban jössz ki, ha három napra befizeted őket egy szállodába. 

2. Az otthon, otthon van

Mindig arra törekedtem, hogy az otthoni körülményeket lemásoljam az új helyen, sok időbe telt mire rájöttem, hogy ez teljesen hibás koncepció. Az otthoni párna vagy kedvenc bögre teljesen másképp fog hatni egy új helyen és esetenként honvágyat is okoz. Nem beszélve arról, hogy tök felesleges cipelni. Inkább arra kell törekedni, hogy a helyben elérhető dolgokból teremtsünk otthonos, kényelmes környezetet. Segít, ha van IKEA, akkor még a kedvenc bögréd is meglesz, cipelés nélkül. 

3. Ne a lakáson spórolj (kivéve a vendégszoba, 1. pont)

Elég stresszes egy költözés anélkül is, hogy azon kelljen aggódnod, hogy első héten tönkremegy a mosógép. Állj ellen a kísértésnek, hogy gyorsan le akarsz telepedni és nézz körül. Milyen a környék, mennyire praktikus a tömegközlekedés (ha van). Válassz körültekintően, nincs lehangolóbb, mint egy olyan lakásba hazamenni munka után, amit nem szeretsz, vagy csótányokkal küzdeni. A munkahely közelében lakni praktikus lehet, de mérlegeld azt is, hogy ki kell kapcsolódnod, el kell távolodnod, nem árt más környékeket, embereket is látnod néha. Jó ha van közel bevásárlási lehetőség, gyógyszertár, bankautomata etc. Ne írasd a nevedre az mérőórákat, a bürokrácia a legtöbb országban rémálom, főleg, ha nem beszéled a nyelvet. 

4. Kérj segítséget

Ha eltévedtél, bajban vagy, beteg vagy, ne félj segítséget kérni. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben az emberek általában kedvesek és segítőkészek. Ha kell egy jó fodrász, fogorvos, ingatlanos, kérdezd a helyi munkatársakat vagy csatlakozz Expat Facebook csoportokhoz. Nagyon valószínű, hogy másnak is volt már hasonló problémája. 

5. Kultúrsokk

Az első pár hét eufóriája után lesz egy időszak, amikor úgy érzed, hogy akik körülvesznek, nagyon mások. Hirtelen mindenki és minden, amit csinálnak, idegesítő lesz. „Miért nem úgy csinálják, mint minden normális ember (én)?? Ne aggódj, ez el fog múlni és a két szélsőség között elkezded majd reálisan látni a helyieket. Lesz, amit sosem fogsz igazán megszokni és nehéz leszokni a folytonos összehasonlítgatásról is. Nem lehet összehasonlítani. Fogadd el, hogy egy más kultúrában vagy és élvezd. 

6. Vegyülj

Egy országban sem könnyű beilleszkedni, főleg, ha nem beszéled a nyelvet. A kialakult baráti társaságokba még otthon is nehéz csatlakozni, inkább törekedj újak kialakítására. Járj munkán kívüli csoportokba, expat találkozókra, sportolj közösségben, tanulj nyelvet, folytasd a hobbidat egy helyi „szakkörben”, keress magyarokat. Jó érzés, ha van kivel inni egy kávét, kirándulni menni, megosztani az élményeket, nyűglődéseket. 

7. Ha nem jó, gyere haza

Kb. fél éven belül kiderül, hogy neked való-e ez az életforma. Sokat hallom, hogy „Pár évet még lehúzok, félreteszem a pénzt és hazamegyek.” Ha boldogtalan vagy, szerintem nem éri meg csak a pénz miatt maradni. Az se legyen szempont, hogy mit gondolnak otthon. Nehéz egy ilyen döntést meghozni és semmiképpen ne kudarcként éld meg. A te életed, neked kell benne jól érezni magad. Más kérdés, ha otthon is boldogtalan vagy, akkor talán más irányba kellene indulnod és nem földrajzilag.

Ma Alexandrosz névnap van és ennek örömére minden második férfi az irodában édességet osztogat. Nagyon vicces és egyébként kedves szokás, hogy hoznak valamit, amikor örülni kell. Szinte minden nap lehet ünnepelni valamit. 

Mindenki ismeri a görög vicceket, a "Hogy hívják görög ....-t? (Tetszőleges foglalkozás behelyettesítendő). A válasz mindenképpen -iszre, -aszra vagy -oszra végződik. Nem véletlen, ez ugyanis a hímnemet jelzi, tehát valójában az összes fiúnév ilyen vicces. Nagy számú Alexandroszokról eszembe jutott, hogy megnézem, mik a legnépszerűbb keresztnevek Görögországban. Íme, Alex még az első 10-ben sincs:

Fiúk:
1. Jorgosz (Gyuri)
2. Jannisz (Jani)
3. Konsztantinosz (Kosztasz)
4. Dimitrisz
5. Nikolaosz (Nikosz, Miki)
6. Panajotisz 
7. Vaszilisz
8. Krisztosz
9. Athanasziosz 
10. Mihalisz (Misi)

Lányok:
1.Maria
2. Eleni
3. Katerina
4. Vasziliki
5. Szofia
6. Angeliki 
7. Jorgina (lány Jorgosz)
8. Dimitra 
9. Konsztantina
10. Paraszkevi

Forrás:

https://greece.greekreporter.com/2016/10/20/so-what-are-the-most-popular-boy-and-girl-names-in-greece-just-ask-wikiwand/

A hosszú hétvége kiválóan sikerült. Kosra rövid repülőúttal vagy hosszú kompjárattal lehet eljutni, körülbelül 300 km-re van Athéntól. A sziget nem nagy, egyik végétől a másikig kb. 50 km, a legnagyobb város, Kos, Törökországhoz nagyon közel van. Bodrum és környéke nem tűnik messzebbnek, mint Tihany Szántódról. Nem véletlen, hogy a menekültek kedvelt átkelőhelye. Kos egyébként nyaranta nyüzsgő hely, sok a turista, bár nem annyira felkapott, mint a „menő” görög szigetek. Az óváros nagyon mediterrán, szűk sikátorok, tömve árusokkal, a tereken kiülős éttermek, a kikötőben éjszakai élet. Csomó helyen ókori romok, piactér és kikötő romjai, és a városközpontban egy platán, amit még elvileg Hippokratész ültetett. Az állapotát és méretét látva az ember nem kételkedik, fémtámasztékkal vették körbe, nehogy szétessen szegény. A múzeumban lenyűgöző több ezer éves szobrok és a korabeli puzzle, a mozaik. Sajnos kevésbé régi romok is vannak, a két évvel ezelőtti, két életet követelő földrengés nyomokat hagyott a belváros épületein is. A sziget kerületén kiváló strandok vannak, a városban színvonalas éttermek és bárok. A sziget közepén pedig eszméletlen kilátás nyílik a hegyről, főleg naplementekor nyüzsögnek a turisták. A helyi specialitások közé tartozik a vörösborban érlelt sajt és a fahéjszörp. Utóbbiból feltankoltam visszafelé az aprócska reptéren.

A dolgos hét után most vágyakozva gondolok vissza a homokos tengerpartra és próbálom a hétvégéimet Athénban is élménydús miniszabivá változtatni, hiszen végül is nyaralóhelyen vagyok. Megyek is, eszem egy fagyit az Akropolisz tövében.

Az athéniak elhagyták a várost. Figyelmeztettek, hogy ez lesz augusztus 15 körül, de nem gondoltam, hogy ennyire látványos lesz a különbség. A forgalom napok óta egyre kevesebb, már simán át lehet menni az úton várakozás nélkül. Sok bolt és étterem zárva, az utcák kihaltak, a belvárost csak a turisták járják. Ők is inkább bágyadt őszi legyekre emlékeztetnek, ahogy céltalanul döngicsélnek a hőségben. A városban a 37 fok nagyon sok, az utóbbi pár napban ráadásul erős szél hordja a szemetet a koszos járdákon. Enyhe poszt- vagy inkább pre-apokaliptikus érzésem van, mintha mindenki elmenekült volna valami veszedelem elől. Valójában persze ez a helyzet, a hőség elől menekülnek, csak a város üres, a tengerpartok és a szigetek zsúfolásig megtelnek. Ha megkérdezel egy görögöt, hová megy nyaralni, 99%-ban belföldi úti célt fog mondani.  Minek is menne külföldre? Szebbnél szebb partok várják, kiváló ételek és italok, szívélyes vendéglátás és még idegen nyelvet sem kell beszélni.

Én bevallom, élvezem a nyugalmat, a hőséget nem, de a lassabb (még az átlag görögnél is) tempót mindenképpen. Reggelente nincs közelharc a kávézóban, nincs tömeg a boltokban (abban, amelyik nyitva van). Jól csúszik a frappé és a freddo cappuccino, a fagyi és a jégen tartott előre darabolt gyümölcs. Most szeptemberig ez lesz, aztán visszatérnek a tömegek.

Csütörtöktől én is hosszú hétvégére megyek, kirándulok egyet Kosra, Hippokratész szigetére, vár rám egy csomó ókori rom, strand és görög kaja.

Jó hűsölést mindenkinek!

Kb. két héttel ezelőtt 5.1-es földrengés rázta meg Athént és környékét, szerencsére senki sem sérült meg. A rengés mintegy 15 másodpercig tartott és a városban két elhagyatott épület összeomlott. Egy órával később utórengés követte. Ezt az „élményt” éppen kihagytam, nem bánom annyira, hogy pont aznap reggel hagytam el a várost. Ízelítőt azóta is kapok, azóta is nyugtalan a mély, kisebb-nagyobb rengések előfordulnak országszerte.

Múlt vasárnap a kanapén talált egy ilyen, néhány másodperc volt csak, mintha vízszintesen megrángatták volna a padlót. Felpattantam és kinéztem, mindenki ment a dolgára, mintha mi sem történt volna. Már épp kezdtem az épelméjűségemben kételkedni, aztán eszembe jutott, hogy letöltöm a földrengésappot, amiről a kollégák meséltek. Ott is volt, feketén-fehéren (valójában sárgán, közepes erősségű), hogy nem a képzeletem játszott velem. Azóta rájöttem, hogy sokkal több földrengés van, mint eddig gondoltam vagy észleltem. Amikor azt gondolom, hogy csak a mosógép centrifugál túl hevesen, egy teherautó megy el a ház előtt vagy a telefonom rezeg, jön a kis sárga értesítés, hogy valójában rengés volt. Tisztára üldözési mániája lesz az embernek, aki egyszer is tapasztalta, milyen félelmetes egy, akár kisebb, ilyen földrengés. Iszonyú erő van benne, ami képes a második emeleten leverni dolgokat a polcról és összecsörrenteni a poharakat. És az a hang. Mélyből jövő morajlás kíséri, nagyon félelmetes.

Elvileg az applikáció riaszt is, tehát, ha éppen nem az epicentrum közepén állsz, akkor van pár másodperced fedezéket keresni. Már persze, ha kezed ügyében a telefon és meg is nézed azonnal. Nem nagyon lehet egyébként tenni ellene, amíg reng, addig egy jó erős asztal alá kell bújni. Amikor vége, akkor pedig ki kell menni az épületekből, lehetőleg messzebb a házaktól és a villanyvezetékektől. Na, ehhez Athénban sok szerencsét. Egyébként az ókori épületeknek kutya bajuk, természetesen. Sőt, egyes vélemények szerint direkt építkeztek törésvonalak fölé. Nagyon hardcore.

https://mult-kor.hu/az-okori-grgk-szandekosan-epitettek-templomokat-a-fldrenges-sujtotta-teruletekre-20170915

A vértől csöpögő késre meredek és még káromkodni is elfelejtek. Elrántom a kezem a deszka fölül, hogy ne vérezzek össze mindent. Így is olyan, mintha lemészároltam volna egy kiló zöldséget, bár valójában pont ez történt csak vér nélkül. A vegánok erről miért nem beszélnek soha? Szorítom a sebet a mosogató fölött és azon lamentálok, hogy 1) hogy tud ilyen sok vér folyni egy ilyen kicsi vágásból, 2) mennyinek kellene kifolynia, hogy mondjuk, elájuljak. Lehet, hogy ez már maga a delírium, úgyhogy inkább gyorsan bekötöm és folyatatom a főzést. Lecsót csinálok.

Nem vagyok egy konyhatündér, tudok főzni, de sokáig tartott, hogy olyan főzzek, ami ízlik. Sütni jóval hamarabb megtanultam, jobban is szeretek. A lecsófőzés azonban annyira a nyárhoz tartozik, mint a tömlős kempingsajt és a szúnyogcsípés. Az illata visszarepít az időtől idillikusra fakult nyarakhoz, a balatoni MÁV üdülőkhöz és a Mama lépcsőjére, amikor őszibarackot ettünk, előrehajolva, a leve a két lábunk között a kőre csöpögött. Szinte állandóan befőztünk: lekvár, szörp, savanyúság, befőtt (pálinka). Mindez a 80-as, 90-es években jóval azelőtt, hogy a kézműves vagy a házi menő lett volna, pusztán azért mert nyáron sok volt valamiből, télen meg semennyi. Ez valamilyen biológiai késztetés lehet, hogy felkészüljünk a télre, és lehet, hogy a lecsófőzésnek is ezért van ilyen terápiás hatása.

Mindenesetre rám jött a késztetés, és mivel előrelátóan bedobtam egy háló paprikát a bőröndbe legutóbb, nekiálltam a mészárlásnak. A lecsófőzés leginkább megnyugtató része a darabolás. Kell egy jó éles kés és egy bejáratott módszer, és máris a flow-ban van az ember. Az éles késnek persze az az előnye, ami a hátránya: jól vág. Nem lehet több dolgot egyszerre csinálni, vagy úgy jár az ember, mint én: véráldozatot mutat be Hérának. A lecsóm nyomokban, a véren kívül, görög elemeket tartalmaz, például olívaolajat, amit a főbérlőm készített be nekem még a beköltözéskor és a saját termésükből van. Erre halmozom a feldarabolt zöldségtetemeket és rottyantom össze. A mi családunkban egy kis krumplival esszük, csak annyi kell bele, hogy a szaft sűrűbb, az ízek pedig tompábbak legyenek. A tejfölt görög joghurttal helyettesítem, hiszen ha a tzatziki és a tejfölös uborkasaláta szinte testvérek, akkor itt is működni fog. Működik is, kiválóan. Még sajog az ujjam, amikor belapátolom a lecsót, ropogós héjú kenyérrel tunkolom szégyentelenül. Idén is megvolt  a nyár.