Megettem a vasárnapi ebédet és most jeges limonádét kortyolgatva írok nektek. Az előbb voltam kint a teraszon teregetni, kemencemeleg van, a telefonom szerint 38 fok. Nemcsak meleg van, éget is a nap, extrém magas az UV. Mintha a természetnek láza lenne, nem normális ez májusban, még itt sem. Úgyhogy ma itthon maradok, már elég rutinom van benne :), ablakok csukva és megy a légkondi.

Az elmúlt pár hétben fokozatosan lazítottak a járványügyi intézkedéseken és szerencsére eddig jók a számok. Az extrém meleg nyilván segít. Újra kinyitottak a boltok, fodrászatok, jövő héten nyithatnak a plázák és a teraszos vendéglátóhelyek is. Tegnap, két hónap után először, a görög nyelvórát is élőben élvezhettem. Az iskolák még zárva, de fokozatosan újra nyitnak, bár a hátra lévő pár hétre szerintem tök felesleges. Elmerészkedtem a belvárosig, egészen ígéretes volt, egy-két boltba is bementem (maszkban), hogy aztán csalódottan konstatáljam, hogy vásárolni ugyan lehet, de a próbafülkéket használni nem. Már így is egészen üdítő volt, mintha minden rendben lenne.

Az irodában kevesen lehetünk bent egyszerre, 3 napot voltam múlt héten. Ez pont jó arány, itthonról is hatékony vagyok, bent pedig megvan a kapcsolat és néhány dolog személyesen gyorsabban megy. Sajnos, a légkondit nem használhattuk, mert mindenki egy rendszeren van és tartanak a fertőzéstől. Ez a hét második felétől a hőhullám miatt tarthatatlanná vált, úgyhogy remélem, kifundálnak valamit.

Próbálok újrakalibrálódni. Március közepén nagykabátos-csizmás időből vonultunk vissza, két hónap karantén után 40 fokban egy új lakásból kell a napi rutint újra beröffenteni. Mint egy téli álom után vagy inkább bebábozódás után kell az új személyiséget az új világhoz passzolni. Még elég idegen, de biztos, hogy gyorsan hozzászokunk. Már a maszk sem tűnik fel senkinek.

Március utolsó hétvégéjén átköltöztem az új lakásba. Minden nagyon flottul ment, összekészítettem mindent, így a transzport kevesebb, mint egy órát vett igénybe. Előtte három napig szakadt, kimenni sem tudtam, úgyhogy a testmozgás direkt jól esett. A szállító fickó kedves volt és szakszerű, nem sokat teketóriáztunk. Azóta már meg is szoktam az új lakomat, várok pár kiegészítőt a lakásba, hogy mindent ki tudjak pakolni. Mikor kiválasztottam, még nem sejtettem, mennyi időt fogok itt tölteni... Az egyik szempont az volt, hogy közel legyen az irodához, ez most tök nem lényeg. Kicsit hiányzik is a napi kétszer fél óra séta. Persze most a régi helyről sem járnék be.

Egészségügyi sétáim keretében felfedezem a környéket, eddig tök jó, bár a boltok, kávézók és éttermek zárva vannak. Sőt, mint tegnap felfedeztem, a nagyobb közparkok is. A görögök nem bízzák a véletlenre, eddig jól alakul „a görbe”, de jön az ortodox húsvét, négy napos ünnep és általában nagy banzáj. A trükkös athéniak egy része megpróbálta megváltoztatni az állandó lakcímét, hogy mehessen vidékre húsvétolni, aztán leállították ezeket központilag. Általános várakozás a hangulat, mindenki próbál túlélni, ahogy tud.

Múlt héten megültem a születésnapomat és a héten görögországi egy éves évfordulómat is. Kicsit elszomorított, hogy egyedül ünnepeltem, pedig egyébként sem szoktam nagy dobra verni. Azért vettem pici tortát és főztem egy ünnepi brassóit. Jó alkalom volt rá, hogy visszatekintsek az elmúlt évre és elégedetten konstatáljam, hogy még egy évet túléltem. Az biztos, hogy tavaly ilyenkor nem gondoltam,  hogy ilyen kalandos lesz az év, bőven jutott jóból rosszból. Érdekes belegondolni, hogy vajon a 2021 hol talál majd és milyen kihívások és kalandok után. Remélem, addigra ez az egész már csak egy sztori lesz majd, amit mesélünk.

Az egyhangúság a legnehezebb talán, hiába a napi rutin, a munka, a tanulás. Az életmódom megváltozott, kétségtelen. Kovászt (még) nem érlelek, szappant sem főzök, főzök viszont ebédet majdnem minden nap. Ez nagyon jó indok szünetet tartani a nap közepén és meg tudom tervezni, hogy mit szeretnék enni, nem rendelek három nap zsinórban souvlakit. Senki nem eszi meg a kajámat a hűtőből és az itthoni WC is sokkal kulturáltabb. :) A szadijógát online művelem, akárcsak a görögöt és a pszichológiát, ezeken kívül egyéb önmegvalósításra nem is nagyon van idő. Peregnek a napok.

Hétvégén húsvét, elvileg otthon töltöttem volna, de nem így alakult. Ha már így van, inkább húsvét, mint a karácsony, remélem, addigra már utazhatok. Készülök ünnepi menüvel, kis dekorációval, ettől lesz az ünnep más, mint a többi nap összefolyó masszája. Vannak a helyzetnek tanulságai, na. :D Azon gondolkodom, mi fog ebből megmaradni a vírus utánra. Megváltozik majd, ahogyan eddig éltünk? Vagy mindenki rohan vissza a „régi” életéhez, amint ennek vége?

De elég a filozofálásból, azt meghagyom a görögöknek. Holnap nagypéntek, megtartom a nagyböjtöt lencselevessel és mákos tésztával (még jó, hogy a karácsonyi szünet után bedobtam egy zacskó mákot a bőröndbe), aztán hétvégén megtartom a húsvétot tojással, kaláccsal, sonkával, ahogy kell.

Nagyon boldog virtuális húsvétot mindenkinek!

Második hete dolgozom itthonról, hétfő óta pedig a szigorodott kijárási intézkedéseknek megfelelően csak nyomós indokkal tehetem ki a lábam. Munkába járni igazolással lehet, orvoshoz, boltba, sportolni stb. csak sms küldés és visszajelzés után, egyénileg. Egy autóban max. ketten utazhatnak, buszokon nem lehetnek többen, mint az ülőhelyek 50%-a.  A héten először a maszkot is feltettem a boltban. Hatóságilag négyzetméter szerint maximalizálták a vásárlók számát, a többiek kint várnak takaros sorokban, két méterre egymástól és annyian mehetnek be, ahányan kijöttek. Belépéskor és kilépéskor kezet kell fertőtleníteni.

Rémisztő volt a sok változás egyszerre, de az emberek bámulatosan gyorsan hozzászoktak és nagyrészt be is tartják az intézkedéseket. Szerencsére a legtöbb lakáshoz tartozik terasz, sokan most ott élik az életüket, jó időben onnan dolgoznak, bár ma épp esik. A magam részéről igyekszem kétnaponta legalább kimenni egy sétára, boltba, etc., mert az otthoni ingerek egy idő után nem elégségesek. Az apró vidámságok felértékelődnek, már egy vicces póló vagy zokni viselése is fel tudja dobni a napomat, szánalmas. :)

Tegnap nemzeti ünnep volt, bár semmi hatása nem volt átlag mindennapjainkra. A katonai parádét megtartották nézők nélkül, gondolom, adták a tévében. Hallani lehetett a harangokat és a katonai gépeket Athén felett. Sokan kirakták a görög zászlót az ablakokba.

Szerencsére a tanulmányaim és a költözés tervezése fitten tartanak szellemileg és fizikailag, a sok munkával és tennivalóval repülnek a napok. A költözés szombatra van kitűzve, a fickó szerencsére nem mondta le, csak rakodóembert nem hozhat, mert egyszerre ketten lehetünk egy kocsiban. Meglesz a kardio szombaton a lépcsőkkel és a cipeléssel. Hálát adok a Lidl lakberendezési ajánlataiért, mert  kell pár dolog az új lakásba és persze semmi ilyen hely nincs már nyitva hetek óta.

Összességében jól vagyok, az introvertáltak előnyben vannak most, nem bánom az elszigeteltséget, csak időnként megkavarodok, hogy milzen nap van.. Nem félek a betegségtől, amiatt viszont szomorú vagyok, hogy nem látszik még a vége, nem tudom, mikor mehetek haza, mikor ülhetek be egy étterembe vagy egy italra munka után a kollégákkal. Ezzel együtt szerencsés vagyok, hogy biztonságos és kényelmes helyen várhatom ennek a végét, minden komforttal és javakkal ellátva.

Remélem, mindenki biztos helyen van. Kitartás!

Legutóbbi bejegyzésem óta felfordult a világ. A februárt még viszonylagos normalitásban zártuk, aztán Törökország megszüntette a határ ellenőrzését és a vírus is megjelent. 

Március első hétvégéje három napos ünnep volt a böjt kezdete miatt. "Tiszta hétfőn" (Καθαρά Δευτέρα) a görögök piknikeznek és sárkányt eregetnek, idén sem volt ez másképp. A város egén színes kavalkádban libegtek a papírsárkányok, családok fetrengtek a parkokban, gyerekek rohangáltak. Egy étterem teraszán ebédeltünk délutánba nyúlóan ismerősökkel, örömmel meséltem, hogy találtam új lakást. Alig két héttel később, ma már senki nem ebédel teraszon. 

A következő héten éjt nappallá téve dolgoztunk a határhelyzet miatt, majd megérkeztek  a hírek az első betegekről. Majd egyre több betegről, betegről a iroda környékén, betegről az iskolában. Egyre közelebb és közelebb kúszik a vírus. Hétfőn este suliban voltam este 10-ig. Hajnali 5-kor jött az email, hogy az egész campus-t lezárták, mert valaki beteg (azóta ketten). Szerdára az összes oktatási intézményt bezárták két hétre. Az irodában, boltokban, pékségekben kézfertőtlenítő, a metróban maszkban járnak az emberek. Nem elég, a betegek száma egyre nő. Vele a pánik. A boltban kígyózó sorok, slágertermék a WC papír és a Domestos.

Az iskolákat, múzeumokat, plázákat bezárták, az éttermek és kávézok csak elvitelre vagy házhozszállításra vannak nyitva. A változás lopakodva érkezett, majd egyre gyorsuló ütemben teljesen átírja az emberek napi rutinját, minden nap újabb és újabb intézkedésekkel. Pénteken este kísérteties csend honolt az amúgy nyüzsgő városban. A lakásból általában hallom a közeli bárok teraszait és a közeli éjszakai klubot. Semmi.

Sokáig nem volt rám közvetlen hatással a helyzet, csak olvastam a híreket, egészséges vagyok, gyalog járok, vigyázok. Aztán ma kimentem sétálni, a pénteki távmunka után jól esett a friss levegő, gyönyörű napsütés és 25 fok. Az első sarkon vágott mellbe a valóság: az összes kávézó és étterem székei eltűntek, csak az asztalok maradtak. Ahol kint vannak a székek, ott körbe van szalagozva vagy más módon lezárva. Furcsa módon ez  volt az, ami nagyon szíven ütött. Ezen a ponton vált valóságossá a mumus. Ilyen időben a teraszok normál esetben tele vannak, a görögök szocializálódnak, kávéznak, ebédelnek, csacsognak. Lételemüket vonják most meg tőlük, olyasmit, ami még a legmélyebb gazdasági válságban is tradíció volt. 

Próbálom megőrizni a nyugalmamat, az ép elmémet és tenni a dolgomat. Nehéz, mert másról sem beszélünk. Az információ árad, de a pletyka is. Nehéz megítélni, mennyire nagy a veszély. A repülőjegyemet törölték, a yoga stúdió bezárt. A görögöt és a pszichológia órákat online tartják. Olvasom a híreket, a minden nap újabb számok, mint a lottósorsolás után. Nincs nyertes, csak a tét nő egyre.

A február nagyon gyorsan elrepült, a sok munka mellet egyéb szabadon választott feladatokkal múlatom az időt, mert nem vagyok normális. De kezdjük az elején. Munkaügyben megjártam Szalonikit és Leszboszt. Fizikailag, mentálisan és érzelmileg is megterhelő volt, de azért sikerült lecsípnem egy-egy szombatot, hogy körülnézzek mindkét helyen. Ennek folyományaként totál ki is vagyok purcanva.

Szaloniki nyüzsgő, de kényelmes léptékű város. Sok a jó étterem, bolt és látnivaló. Nagyon tetszett a belváros több kilométeres tengerparti sétánya, ami jó időben tömve van kocogókkal, kutyasétáltatókkal, rollerezőkkel, perecárusokkal és bámuló turistákkal (én). Ha nem lett volna az 5 fok és süvítő szél, akár Nizzában érezhettem volna magam.  

Parti sétány a Fehér toronyból. Saját kép.

Leszbosz ennek teljes ellentéte. Mytilini a legnagyobb város, nem éppen egy nyüzsgő metropolisz, bár minden van, ami kell. Jó sok a külföldi, főleg humanitárius szervezetek alkalmazottai illetve Frontex-esek (EU határvédelem). Aki még nem tette, annak ajánlom olvasásra egy régebbi bejegyzésemet az expatokról. Ha az ember itt dolgozik, nem nagyon van magánélete, az éttermekben/szórakozóhelyeken tuti felbukkan egy-két  kolléga. Hétvégén a várost elhagyva látszik igazán, hogy milyen nagy a sziget. Vadregényes hegyek, olívaligetek, kolostorok és halászfalvak váltakoznak erdőkkel és strandokkal. Februárban sehol egy lélek, alig találni egy-egy nyitva tartó tavernát vagy kávézót. Itt is süvítő szél és eső fogadott. Na igen, nem éppen a turistaszezonban utaztam, de nem is ezért küldtek. Állítólag nyáron nyüzsög az élet, és jók a strandok.

Molyvos vára. Saját kép.

Ezen a hétvégén pótolni próbálom a kimaradt pihenőnapokat, illetve immunerősítek az irodában taroló influenzavírus ellen. Hétfőtől újra tanulásra adom a fejem, kéthetente hétfő esténként munka után 10-ig. Illetve lakást is keresek, májusig van szerződésem és szeretnék valami olcsóbbat (az sem lenne baj, ha közelebb lenne az irodához).  Ezek szép nagy falatok, kicsit úgy érzem, hogy túl sokat pakoltam a tányéromra. Biztos jó durva lesz, munka, tanulás, költözés, de tudom, hogy ez pörgésben tart, így vagyok hatékony leginkább. A lakáskeresés eléggé időigényes és nagyon gyorsnak kell lenni, mert a jókat elviszik. Összes szabadidőmben a hirdetési oldalakat bújom, szépen fejlődik a görög szókincsem :), és már álmomban is borzalmas fürdőszobák képét látom. Megnéztem pár lakást, de eddig még semmi érdemleges. A suliról majd beszámolok, pszichológiát fogok tanulni, mert, mint mondtam, nem vagyok normális. :) 

Az ünnep utáni depresszió engem is utolért pár hétre. Hideg volt, esett, a munkanapok folytonos mókuskereke soha véget nem érőnek tetszett. Aztán pár napja már végre jó idő van és a napsütés mindent megváltoztat. Meghívást kaptam egy csapatépítőre, mint munkaügyes. Eleinte nem voltam túl lelkes, aztán megtudtam, hogy a célállomás Arachova és Delphoi (ejtsd delfi, mert az oi=i). Akkor már nem kellett kétszer mondani. Egyébként is rajta volt a listámon, de Görögországban autó nélkül nem egyerű "vidéken" közlekedni.

Pedig nincs messze, 2,5-3 óra kocsival, bár az út elég uncsi. Athént elhagyva főleg mezőgazdasági és ipari területek váltakoznak és ilyenkor jön rá az ember, hogy a görög lakosság nagy része a fővárosban koncentrálódik. Aztán feltűnik a Parnasszosz-hegy havas tömbje és onnantól szép és hajmeresztő hegyi utakon lehet megközelíteni Arachovát. Az utolsó kanyar után, a legszebb arcát mutatja a város, meredek hegyoldalra épült, igen festői, inkább illene Ausztriába vagy a svájci Alpokba.

Forrás: https://www.hopin.com/hop-in-sightseeing/1-day-tours-from-athens/one-day-tour-to-delphi-and-visit-of-arachova-village/

Az itt élők főleg turizmusból élnek, télen sok a síelő (bármilyen bizarrnak tűnik is, van, aki Görögországba jár síelni), és a mindössze 8 km-re fekvő Delphoi egész évben látogatható. 

Az első napi egész napos szakmázás után, másnap jól esett kint a levegőn. Vezetett túrát kértek és nagyon jól tették, először a múzeumban, majd a romoknál vezetett körbe minket az idegenvezető, és végtelen türelemmel válaszolgatott ostoba kérdéseinkre. Nagyon élveztem, mert mitológiai tudásom kicsit megkopott gimi első óta, és élvezetesen is adta elő, ez a sok viszály meg kavarás, tisztára, mint egy szappanopera. 

Delphoi a világ köldöke, erre emlékeztet is a sok kúp formájú, szépen díszített kő. Mivel azt gondolták, hogy a föld lapos, Zeusz útnak indított két sast, egyforma sebességgel, a világ két végéről. Ahol találkoztak, ott ledobott egy követ és az lett a világ közepe. Trükkös, nem? :D A helyet már a pogányok is szent helyként tisztelték, az átállásra is megvan a sztori. Gaia fia Püthon, ki nem találnátok, egy bazi nagy kígyó volt. Apollón megölte, ezzel átvette a hatalmat. Apollón a költészet, jóslás, zene és a tánc istene, Artemisz ikertestvére. Egyik papnője praktizált a fő szentélyben, babérlevelet rágcsált és a mélyből feltörő gázokat (amelyek a kígyó bomló teteméből eredtek) beszívva jövendölt. Ez gyakorlatban úgy nézett, ki, hogy egy helyi szerencsétlen leányt vagy nőt (előbb 16 éves szüzet, majd mikor rájöttek, hogy túl gyakran összejöttek a főpappal, inkább átálltak 50 plusszos özvegyekre) a családja felajánlott a szent célra. Nem hagyhatta el a templomot és senkivel sem találkozhatott, csak a főpappal, aki a kérdéseket és a jóslatokat közvetítette. A sok babér és a mérgező gázok miatt nem húzták sokáig szegények, főleg mivel amikor beindult a biznisz, évi egy nap helyett havonta egyszer lehetett jósoltatni.

A rendszer úgy működött, mint a Wizzair. Ha váltottál spéci belépőt, nem kellett sorban állnod. A VIP státuszt nagy értékű adománnyal lehetett megváltani, egész városok dobtak össze egy-egy szentélyre, szoborra valót, egymással versenyezve és a templom számláját és pompáját gyarapítva. 

A i.e. 6. századtól egészen 385-ig praktizáltak itt, amikor a keresztény Theodosius császár leromboltatta a szentélyt. Az templom alapjára egy falu költözött és a lakosok a márványdarabokat házaik építéséhez használták fel. Csak a múlt század végén kezdtek itt ásatásokat, és tárták fel az egész épületkomplexumot ill. ami maradt belőle. 

Forrás: saját fotó

Aki több részletre vágyik, annak ajánlom olvasásra és személyes megtekintésre is természetesen.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Delphoi

Tegnap munkába menet több dolog is szemet szúrt. Az nem volt meglepő, hogy alig van forgalom, kevesen dolgoztak Szilveszter napján. Aki mégis kimerészkedett az utcára az eső és az erős szél ellenére, az majdnem mind tortás dobozt cipelt. Betértem a pékségbe reggeliért és ott derült ki, hogy miért. Tömve volt boldog új évet feliratú (mármint görögül) tortákkal, mindenféle méretben és ízesítésben. A kiszolgáló kislány már nekem is csomagolta volna, mire sikerült elmagyaráznom, hogy én csak egy prózai szendvicset szeretnék. 

Ide teszek egy képet, mert mondtátok, hogy kevés a kép. 

A torta a vaszilopita (január 1 Vaszilisz és Vasziliki névnapja, jelentése király, királyi). Éjfél után vágják fel és aki megtalálja a benne elrejtett pénzérmét, annak szerencsés éve lesz. Vaszilisz király hozza az ajándékokat is, a szokások változnak háztartásonként, de a legtöbb görög újévkor ajándékozik.

A másik fura dolog, hogy a legváratlanabb helyekről csengés-bongás törte meg a lusta kedd reggelt. A csengés-bongás forrása csapatokba verődött gyerekek, akik házról házra, boltról boltra járva csengővel és triangulummal énekelve üdvözlik a ház lakóit és minden jót kívánnak. Nem ingyen persze :) Illik ilyenkor egy kevés pénzt adni nekik. Az irodában is körbejártak a kollégák gyerekei, akik a téli szünetben elkísérték Anyut vagy Aput munkába, tök cuki volt. 

Mivel elengedtek korábban, a belváros felé vettem az irányt, hogy egy jó fűszeres húsos pitével zárjam az évet és sétáljak egy kicsit, mert az idő is jobbra fordult. A sétálóutcában hömpölygő tömeg, mindenki vásárolt (lásd január 1 ajándékozás), úgyhogy inkább nem időztem és hazafelé vettem az irányt. Tök nyugis volt a szilveszterem, filmet néztem, bekészítettem a pezsgőt, virslit, mustárt, otthoni tormát, lencsét stb. és csak pihentem. Az új évet csak a tűzijátékok durrogásából vettem észre. 

Ma lazítás, fasírt sütés a lencséhez, újévi koncert és írok, mert azt mondják, egész évben azt fogod csinálni, amit január elsején. Ezzel kiegyeznék. :) Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek, eseménytelen 2020-at kívánok! Sok puszi!

Szent Miklós (is) görög volt. Patara-ban született (mai Törökország területe) és többek között a tengerészek, kereskedők, prostituáltak, sörfőzők, gyermekek és diákok védőszentje. Egyes verziók szerint egy zsák aranypénzt dobott éjjel az ablakon keresztül egy család házába, ezzel megmentve a három lánygyermeket a prostitúciótól (ki tudták fizetni a hozományt). 

Görögországban nem ez a sztori a jellemző róla, hajós kereskedő nép lévén egyéb kvalitásai miatt tisztelik. Országszerte ezen a napon hajókat díszítenek a városok főterén és az otthonokban is. Egészen 20-30 évvel ezelőttig a karácsonyfa helyett ez volt a hagyományos dekoráció. A hajó orrának a szoba belseje felé kell mutatnia, a biztonságos hazatérést szimbolizálva. És persze temérdek Nikosz és Nikoletta ünnepli a neve napját december 6-án.

Forrás: https://greece.greekreporter.com/2018/12/09/why-greeks-traditionally-decorate-a-boat-instead-of-a-christmas-tree/

A vásárlásnak a görögöknél minden bizonnyal lenne külön istensége, ha még az ókori görög többistenhitet gyakorolnák.  Sopi istenségnek évente többször mutatnak be áldozatot a leárazásokon, legnagyobb ünnepe a Black Friday. Templomai és szentélyei számos helyen megtalálhatóak. Athénban nincs sok pláza, mert nincs rá szükség. Mivel mindig jó idő van, kellemesen sétálva, boltról boltra meg lehet oldani a vásárlást, anélkül, hogy zárt helyen kellene tölteni az időnket. Ha a plázák Sopi istennő templomai, akkor az áruházak a szentélyek. Az áruházak itt a klasszikus brit „department store”-ok mintájára vannak kialakítva, a ’60-as, ’70-es években Magyarországon is hasonlóan működött. A többszintes áruházak emeletein női, férfi, gyermek, lakásfelszerelés, cipő és táska témakörben találunk sokféle márkát külön pultoknál. A központi pénztárnál fizethetjük ki az árut és a legfelső szinten enyhíthetjük éhségünket vagy szomjúságunkat a kávézóban, étteremben. Nagyon kedvelem ezeket a szentélyeket, valahogy sokkal otthonosabbak, mint a plázák. Sopi istennő papnői rögtön lecsapnak persze, a görögök kiváló kereskedők, szívélyes eladók, akik őszintén megmondják az is, ha valami nem áll jól.

Az istennőnek egyre többen hódolnak online. Vasárnap a szentélyek és templomok zárva tartanak, kivéve a szuvenír boltok. Csak a tudatlan turisták áldoznak vasárnap, a görögök tudják, hogy ez az istennő pihenőnapja.

Forrás: https://www.amazon.com/CowParade-Alphadite-Goddess-Shopping-Medium/dp/B0017PEX8W

Elszaladt az idő a legutóbbi bejegyzésem óta, mint felfutott harisnyán a szemek. Ne haragudjatok, kedves Olvasóim, hogy elhanyagoltalak benneteket, pedig mindig a fejemben vagytok ám. Úúú, ezt meg kell írnom a blogban! Ez milyen jó kis téma! Mekkora sztori! Csak mire eljutok a hétvégéig, annyi energiám marad csak, hogy a bolyhos takaróm alól pillogjak a Netflixre.

Az elmúlt pár hétben:

• volt nemzeti ünnep, október 28, Oxi (ejtsd: ohi) nap;
• megjártam Híosz szigetét menekülttáborostól;
• dolgoztam jó sokat;
• terveztem az év végi szabadságomat;
• környezetgazdagítást végeztem a lakásomban, itt-ott felbukkantak Mikulások;
• szadijógára jártam heti kétszer;
• görögre heti egyszer.

Időközben Athénba berontott az ősz. Szerda hajnalban villámlásra és dörgésre ébredtem, és nem hagyott alább később sem. Munkába indulván volt egy reménytelen próbálkozásom, hogy taxit hívok, de esélytelen volt. Gondoltam, mit nekem egy kis eső, van esernyőm, viszek egy váltózoknit, aztán kész. A tervembe ott csúszott a hiba, hogy felülről érkező vízre számítottam. Elindultam és a harmadik utcasarkon ráébredtem, hogy ide a váltózokni kevés lesz. A dimbes-dombos városban minden lejtős utca bokáig érő, erő sodrású kis folyóvá változott. A csatornarendszer pedig egyértelműen nem bírta a terhelést. Mire a munkahelyem közelébe értem, térdig vizes voltam és a cipőm teljesen beázott. Nem volt kedvem a napot csicsogó cipőben tölteni, hát betértem a sarki kínaiba, gondoltam veszek legalább valami papucsot. A választék flipflop és tornacipő volt, így beszereztem 3 euróért egy kiváló Converse utánzat (Quality Sneakers) tornacipőt. Bár azt hittem fekete, az irodában kibontva kiderült, hogy esztétikus fosbarna, igazi „statement piece”, figyelemfelkeltő darab, bármely sportosan elegáns öltözetet feldob. Sebaj, legalább száraz lábbal vészeltem át a napot, kellemesen nyikorogva és masszív kínai tornacipőszagot árasztva. Profi. Hazafelé még mindig esett, így végül vennem kellett egy hasonlóan esztétikus, ámde kiválóan vizsgázó gumicsizmát egy másik boltban.

Szóval az idő romlik, a görögök ezen a hétvégén kiterítik szőnyegeiket. Ez itt kb. olyan, mint amikor otthon behordjuk a növényeket a fagy elől. Itt a fagy még messze van, napközben 20 fok körül van, de az esték hűvösödnek és kellemesebb, ha nem áraszt hideget a padló. Nyáron nem kell szőnyeg, akkor árasszon csak hideget a padló, csak a rossz idő beálltával veszik elő őket. Szerintem tök praktikus. A boltokban még sehol nincsen karácsonyi dekor, bár a hagyományos édességek már felbukkantak a pékségekben és cukrászdákban.

Sajnos meg kell kóstolnom mindet, hogy beszámolhassak nektek. Ilyen áldozatokat hozok a kedvetekért. :)

PS.: Mindenkitől elnézést kérek, aki a címválasztásom miatt egész nap ezt az örökzöldet fogja énekelni, nem volt jobb ötletem. :)