A hosszú hétvége kiválóan sikerült. Kosra rövid repülőúttal vagy hosszú kompjárattal lehet eljutni, körülbelül 300 km-re van Athéntól. A sziget nem nagy, egyik végétől a másikig kb. 50 km, a legnagyobb város, Kos, Törökországhoz nagyon közel van. Bodrum és környéke nem tűnik messzebbnek, mint Tihany Szántódról. Nem véletlen, hogy a menekültek kedvelt átkelőhelye. Kos egyébként nyaranta nyüzsgő hely, sok a turista, bár nem annyira felkapott, mint a „menő” görög szigetek. Az óváros nagyon mediterrán, szűk sikátorok, tömve árusokkal, a tereken kiülős éttermek, a kikötőben éjszakai élet. Csomó helyen ókori romok, piactér és kikötő romjai, és a városközpontban egy platán, amit még elvileg Hippokratész ültetett. Az állapotát és méretét látva az ember nem kételkedik, fémtámasztékkal vették körbe, nehogy szétessen szegény. A múzeumban lenyűgöző több ezer éves szobrok és a korabeli puzzle, a mozaik. Sajnos kevésbé régi romok is vannak, a két évvel ezelőtti, két életet követelő földrengés nyomokat hagyott a belváros épületein is. A sziget kerületén kiváló strandok vannak, a városban színvonalas éttermek és bárok. A sziget közepén pedig eszméletlen kilátás nyílik a hegyről, főleg naplementekor nyüzsögnek a turisták. A helyi specialitások közé tartozik a vörösborban érlelt sajt és a fahéjszörp. Utóbbiból feltankoltam visszafelé az aprócska reptéren.

A dolgos hét után most vágyakozva gondolok vissza a homokos tengerpartra és próbálom a hétvégéimet Athénban is élménydús miniszabivá változtatni, hiszen végül is nyaralóhelyen vagyok. Megyek is, eszem egy fagyit az Akropolisz tövében.